2.Fejezet

2.Fejezet

sziasztok! itt az új rész. A kövi szintén csak 1-2 komi után jön. olvassátok, és legyetek rendszeres olvasók!! xx, Faith&Amy


 

- Bocsi, de most nem fogadunk rajon - és itt megakadt a mondatában. Egy göndör hajú, zöldeskék szemű fiú volt előttem egy szál boxerban.

- Szia. Ne haragudj a zavarásért, csak eltévedtünk, és nem találok vissza a városba. Csak annyi kéne, hogy megmondod merre van a legközelebbi szálloda. - mondtam neki szipogva. 

- Szívem, ki az? Ki csengetett? Oh,szia. Te ki vagy? - jött az ajtóhoz egy szép, sötét barna hajú egy köntösben. 

- Faith vagyok, a kezemben pedig az öcsém, Logan van. 

- Értem. És mit kerestek itt? Csak nem rajongó vagy?

- Milyen rajongó? Nem, én csak eltévedtem, és meg szeretném tudni, hogy hol a legközelebbi szálloda. 

- És miért sírsz? Attól még, hogy nem találsz vissza, azért még nem sír az ember. És miért vagy sáros? - kérdezte a srác. 

- Figyelj...öö... - dadogtam, mivel nem tudtam a srác nevét. 

- Harry. - segített ki.

- Egyébként én Amy vagyok, ha már itt tartunk. - mondta kedvesen a lány. 

- Oké, figyeljetek, erről nem szeretnék beszélni, de ha segítenétek, azt nagyon megköszönném. - mondtam még mindig szipogva. 

- Figyelj, szerintem gyere be, zuhanyozz le, én adok neked ruhát. És utána mondjuk elmesélhetnéd, hogy miért sírsz ennyire. 

- Nem,nem. Megmondjátok, hogy merre jutok vissza a városba, és onnan már feltalálom magam. Inkább nem zavarok, amúgy is látom, hogy épp megzavartam valamit. 

- Most ne törődj semmivel, csak azzal, hogy gyere fürödj le, és a többi dolog. 

- Különben is, az sem lenne jó, ha a kicsi megfázna vagy ilyesmi. - mondta Harry. 

- Rendben, legyen. Nagyon köszönöm. - adtam be végül a derekamat. 

- Nincs mit. Menj, Harry megmutatja a fürdőszobát és ad törölközőt. Én pedig addig vigyázok az öcsédre. 

- Köszönöm, de nem kell rá vigyázni, már úgy is megszoktam, hogy mindenhová magammal kell cipelnem az apám..izé csak annyi, hogy magammal kell cipelnem. - mondtam zavarodottan. 

- Mi van az apáddal? Az most mindegy is, majd mesélsz ha lefürödtél. Ha Harry visszajön átadom neki a kicsit, és viszek neked ruhát. Oké? - kérdezte kedvesen Amy. 

- Rendben, köszönöm.

- Na, gyere, akkor menjünk! - mondta Harry, és jobb irányba mutatott. 

Elindultunk, majd a fürdőbe érve, Harry egy kis szekrényhez lépett, majd pár másodperccel később egy törölközőt nyomott a kezembe. 

- Tessék. - mondta. 

- Köszi. Mindenért. 

- Nem kell megköszönnöd semmit. 

Kisétált a fürdőből, majd bezártam az ajtót, levetkőztem, és a forró zuhany alá álltam. Jól esett lemosni magamról a koszt. Kb. 10 perc után kiléptem a a kabinból, amikor kopogást hallottam. Egy törölközőt csavartam magam köré, és úgy mentem kinyitni az ajtót. Amy volt és meghozta nekem a ruhákat. 

- Tessék, itt vannak.

- Köszönöm. 

- Mik ezek a lila foltok a testeden és a karjaidon? - fogta meg a kezem. 

- Semmi, csak amikor elestem, akkor vertem be. - mondtam zavartan. 

- Hát, ezek nem úgy néznek ki, majd ha kijöttél elmeséled az igazi okot. 

- Miért vagytok velem ilyen rendesek? - kérdeztem.

- Hát, látszik, hogy segítségre van szükségetek, és mi próbálunk. - mondta kedvesen. - Na hagylak is öltözni. Ha végeztél visszatalálsz a nappaliba?

- Persze, köszi. - mondtam, ő pedig kisétált. 

Odamentem a nappaliba, ahol Harry Logan-t próbálta nyugtatni. 

- Add csak oda, majd én megnyugtatom, hiszen így is nagyon sokat segítettetek. 

- Szívesen tettük. De elmondod, hogy miért is sírtál? 

- Nem szeretnék erről beszélni. - mondtam lehajtott fejjel. 

Ekkor az ajtó túloldaláról kulcszörgést hallottunk. A következő pillanatban 4 fiú csörtetett be a házba. Az utolsó, azaz a piros nadrágos,szomorúnak tűnt. 

- Hát ők meg kik? - kérdezte ránk mutatva a szőke hajú fiú. 

- Faith, és az öccse Logan. És most próbáljuk kifaggatni Faith-et, hogy miért sírt olyan keservesen. 

- Oh,értem. Niall vagyok.

- Szia. Liam vagyok. 

- Helló. Én Zayn vagyok. 

. Louis. - motyogta, és levágódott egy fotelba. 

- Örülök a találkozásnak fiúk. 

- Nos Faith mesélj, miért is sírtál? És miért voltál az utcán késő este? - kérdezte Harry. 

- Erről nem szeretnék beszélni. És nem szeretnélek titeket untatni a gondjaimmal. 

- Figyelj, nem untatsz minket egyáltalán. Mondd el nyugodtan. Ha kell, és tudunk akkor segítünk. - mondta biztatóan Amy. 

- ... Rendben, elmondom. - mondtam, mire a többiek - Louis kivételével - árgus szemekkel kezdtek el bámulni...