3.Fejezet

3.Fejezet

sziasztok!:D itt az új rész, reméljük tetszeni fog. Olvassátok, legyetek rendszeres olvasók, éskomizzatok!! :D 2-3 komi és jön az új rész! xx Amy és Faith

- Az egész az anyukám halálával kezdődött. Mikor megszülettem anyunak leállt a szíve, és már nem tudták megmenteni. Borzalmas gyerekkorom volt, mivel anyám halála óta, apám alkoholista lett. A bátyám, Dave nevelt fel és védett meg attól, hogy apa bánthasson. Aztán apám kavarni kezdett egy másik nővel, így lehet itt most Logan. A csajnak nem kellett a gyerek, így hát nekem maradt a feladat, hogy felneveljem. Dave mindig küld az egyetemről egy kis pénzt ami elég a neveléshez. Apám nem segít soha, sőt volt már olyan, hogy Logan-t is bántotta. Próbálom megvédeni, ahogy a bátyám engem, de nem mindig sikerül, mint ahogy ma sem. Apám meg akart minket ölni. Elszöktem otthonról az öcsémmel. Azért lettem sáros, mert apám üldözött és minden tócsán átfutottam, így jutottam el idáig. Rettenetesen féltem Logan-t apámtól. Már majdnem összeestem, amikor megláttam, hogy nálatok világos van és úgy gondoltam, hogy talán tudtok nekem segíteni, hogy a legközelebbi szállodához jussak, az öcsémmel. Ja, és Amy, azok a foltok és sebek... Azok nem azért vannak, mert elestem... - fejeztem be a történetemet. 

Mindenki tágra nyílt szemekkel bámult rám és a szájukat sem csukták be. 

Nekem újra folyni kezdtek a könnyeim és lehajtott fejjel szipogni kezdtem. Még Louis is ijedten nézett rám.

- Te jó isten! Dehogy viszünk szállodába. Inkább egy darabig maradj itt nálunk. - mondta Amy. 

- Ezt nem tehetem veletek. Nem akarok zavarni. Majd felhívom Dave-et és talán valahogy majd tud segíteni. 

- Nem. Ezt nem fogjuk hagyni. Addig maradsz ameddig szeretnél. 

- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok nektek! - mondtam, és újra elsírtam magam ettől a sok szeretettől. Még soha nem éreztem ilyet. 

- Faith hagyd. Nem kell hálálkodnod. 

- De még senki nem tett ennyi jót velem. 

- Faith! Gyere. Megmutatom hol fogsz aludni. - mondta hirtelen Louis. 

- Öö.. Rendben. De Logan-t szeretném magam mellett tudni. Már nagyon hozzá szoktam, hogy mindig mellettem van. 

- Rendben. - mosolygott rám Amy.

Nagy csend lett, aztán a hasam zajára lettünk figyelmesek. 

- Faith, gyere együnk valamit.

- Nem,köszönöm. Nem vagyok éhes. 

- Hát a hangok nem ezt mutatják. - mondta mosolyogva Harry. 

- Na jó. De inkább Logan-t kéne megetetni. Ő nehezebben bírja az éhséget. 

- Rendben, és mit adjunk neki?

- Ha van egy kis tej, akkor azt esetleg megmelegíthetnénk. Sajnos nincs nálam bébi kaja. 

- Oké, akkor megcsinálom. - mondta Amy. 

- Én pedig hozok pelenkát. Lux miatt tartunk itthon. - mondta Harry. 

- Köszönöm szépen ezt a sok segítséget. - mondtam hálálkodva. 

- Ugyan már nincs mit. - mondták egyszerre. 

Miközben Amy megetette Logan-t én is ettem valamit. Aztán mikor már mindketten jól laktunk, Louis felkísért a szobájába, ugyanis itt fogunk aludni. 

- Tetszik? Remélem jól fogod magad érezni. - mondta az aranyos barna hajú fiú. 

- Igen. Köszönöm, hogy itt maradhatok. 

- Van kedved beszélgetni egy kicsit? - kérdezte boci szemekkel.

- Persze. - mosolyogtam rá. 

Vártam, hogy elmondja, miért volt szomorú...