1.Fejezet

1.Fejezet

sziasztok! :) itt az 1.fejezet,amit Faith írt. reméljük, hogy tetszeni fog. A következő részt csak 1-2 komi után hozzuk. :D jó olvasást mindenkinek!:D Faith&Amy

Reggel gyereksírásra ébredtem fel. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és a kiságyhoz csoszogtam. Felvettem a kisöcsémet és levittem a konyhába, hogy enni adjak neki. Felmelegítettem a kajáját, és megetettem. Miután jól lakott,visszavittem a szobába, hogy felöltöztessem. Gyorsan végeztem. Betekertem a kedvenc, macis takarójába, és egy puha, nagy párnára fektettem. Nagyon édes volt. Énekeltem neki és nem sokára már el is aludt. Én csendben felöltöztem és közben vigyáztam rá. Apa megint a kocsmákat járta már kora reggel. Gyűlöltem. Mióta anyu meghalt, apám teljesen megváltozott. Régen vidám volt, és szeretett minket, most meg 1 percre sem hagyhatom magára Logan-t, nehogy apu bántsa. A következő pillanatban hívott a barátom.
- Szia Faith. Mondani szeretnék valamit.
- Mondd! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz!
- Szakítani akarok...
- Mi? De miért? - kérdeztem aggódva, és egy könnycsepp folyt le az arcomon.
- Már nem szeretlek. Ne haragudj!
- Nem haragszom. De ugye azért barátok maradunk?
- Hát persze. - mondta Matt, a most már volt pasim.
- Rendben. Én most megyek. Szia.
- Szia.
Most végleg összetörtem. Úgy tűnik ez nagyon nem az én napom. Remélem ma ez volt az első és utolsó rossz dolog. Kimentem a szobából nehogy a sírásommal felébresszem Logan-t. Gyorsan eltelt a nap. Legalább Logan boldog. Nem kell tudnia a sok rossz dologról, amit úgy hívnak, élet. Arra gondoltam, hogy apa ma már úgy sem jön haza, ezért elmentem sétálni egy fél órára. Este 11 óra volt, mikor hazaértem. Kint nagyon sötét volt. Mikor beléptem az ajtón sírást és üvöltözést hallottam.
- Jajj ne! Apa hazajött. - mondtam ki hangosan.
Rohantam a szobába és láttam, hogy az apám megint megütötte. Nekem nem kellett több. Nekiestem apámnak., de közben folyamatosan Logan-t figyeltem. Egy óvatlan pillanatban felkaptam az öcsémet, és kirontottam az utcára.
- Faith! Azonnal gyere vissza, különben még rosszat teszek!- mondta dühösen apám.
Tudtam, hogy megint bántani akar, és ezt én nem hagyhattam. Mikor felém lépett azonnal futásnak eredtem, ő pedig utánam. Sokáig futottunk és éreztem, hogy lassan elájulok a kimerültségtől és fáradtságtól, de bírnom kellett. Nem hagyhattam, hogy folytatódjon ez a rémálom. Egy idő után már nem hallottam  apám üvöltözését, ezért lassítottam. Futás közben rengeteg tócsán átfutottam és mindenem sáros lett. Logan-en láttam, hogy borzasztóan fél, de ahogy én is, ő is megnyugodott egy kicsit. Fogalmam sem volt mit csináljak. Hideg volt és sötét. Ott álltam az utca közepén. Tudtam, hogy segítséget kell kérnem, különben nagyon nagy baj lesz. Sétáltam egy darabig, de a lábaim már alig bírtak el, viszont erősnek kellett maradnom, hogy vigyázhassak a kisöcsémre.Pár lámpa világította meg az utat. Borzasztóan féltem, és láttam, hogy Logan is nyugtalan. Nem mehetünk haza, mert akkor megint kezdődik előröl minden. Éreztem, hogy jéghideg az öcsém. Próbáltam felmelegíteni, de én is majdnem megfagytam, hiszen mindenem vizes volt, így a dolgom is megnehezült. Nem maradhattunk az utcán, mivel a környék is ismeretlen volt. De mit csinálhattam volna a 3 hónapos kisöcsémmel? Biztosan már álmos, és kimerült. Már órák óta jártam az utcákat és minden kis zajtól megijedtem.

• Ez így nem mehet tovább! Meg kell tudnom, hogy hol a legközelebbi hotel, vagy legalább egy motel. - gondoltam magamban. 

Az egyik házban fényt láttam, így hát úgy döntöttem, hogy becsengetek. Koszos voltam, és a szemeim is fájtak a sírástól, de ez érdekelt a legkevésbé. Logan-t figyeltem, és láttam milyen nyugodt az arca. A következő pillanatban kattant a zár az ajtón, és egy srác állt előttem...